Igazán eseménydús programon vehettek részt május 24-én a Tolna Vármegyei Balassa János Kórházban azok, akiket nem riasztott el a délutáni felhőszakadás egy kis szabadtéri aktivitástól. Ezen a napon rendezték meg a „Fülemülék és rigók éjszakája” szekszárdi eseményét a kórház természetvédelem iránt elkötelezett orvosai, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) helyi csoportjának tagjai közreműködésével.
A kórház és a helyi madarászok dr. Kis Ernő és dr. Almási István főorvosok vezetésével
– az intézmény hatalmas parkjának adottságait kihasználva – hosszú évek óta minden májusban megrendezik ezt a hagyományos programot a madárbarátok számára.
Az eseményre idén közel ötvenen voltak kíváncsiak, fiatalok és idősebbek, csoportos és egyéni résztvevők. Olyan család is volt, aki a Duna túlpartjáról, Kalocsáról érkezett.
Az MME tagjai már a délután közepén felállítottak egy befogóhálót a park egyik eperfája mellett. Jól választottak helyet, az éppen gyümölcsöt érlelő fához sorra érkeztek a csemegézni vágyó tollas vendégek. A program szinte még el sem kezdődött, a madarászok vászonzsákjaiban már két fiatal fekete rigó várta, hogy az időközben összegyűlt látogatók szeme láttára meggyűrűzzék őket.
Mivel az eső még esett, dr. Kis Ernő az előadóteremben mutatta be a közönségnek a madarak tudományos jelölésére szolgáló gyűrűket és a rögzítésükre alkalmas gyűrűzőfogót, amellyel sérülésmentesen lehet a madarak lábára rögzíteni a megfelelő méretű gyűrűt. Amint a rigók lábára felkerült az egyedi azonosítószámmal ellátott jelölés, a szakemberek közönség érdeklődésétől kísérve azonnal szabadon is engedték őket a parkban.
A terembe visszatérve először Gáspár Csaba általános iskolás tanuló, az MME ifjú helyi aktivistája olvasta föl a közönségnek Áprily Lajos Koncert című versét, majd sor került a meghirdetett természetvédelmi előadásra az erdők életéről.
A vendégelőadó, Tóth István Zsolt nyugalmazott természetvédelmi őr, az MME Szekszárdi Helyi Csoport elnöke, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület örökös tagja ismertette, hogy a természetvédelmi területeken történő, nagymértékű fakitermelésnek milyen hatása van az erdő élővilágára.
– A legtöbb ember számára a természet a szemmel láthatóval kezdődik. A mikroszkopikus méretű élőlényeket – talajlakó gombákat, baktériumokat, sugárállatkákat – nem látjuk, ezért ezeket nem is vesszük figyelembe, amikor az erdőre, mint élőhelyre, ökológiai egységre gondolunk. Pedig a tápláléklánc ezekkel az apró, szemmel nem látható lényekkel kezdődik. Az élővilág egészségének megőrzése attól függ, hogy mennyire gazdag egy adott terület ezekben a talajlakó lényekben. Ha a mikrovilág fajgazdagsága csökken, akkor a szemmel látható méretű élővilág is szegényebb lesz. Az a tapasztalatom, hogy nem vigyázunk eléggé arra, hogy az erdők talajának biológiai sokszínűségét megóvjuk. Ma, itt azt szerettem volna érzékeltetni, hogy milyen nagy kontraszt van az elméletben hangoztatott természetvédelem és annak gyakorlati megvalósítása között – foglalta össze előadása lényegét Tóth István Zsolt.
A rigók persze – mikrovilág ide, biodiverzitás oda – továbbra is az eperfa gyümölcsét részesítették előnyben, így az ismeretterjesztő bemutatót ismét meg kellett szakítani, hogy a frissen befogott példányokra, egy újabb fekete rigóra és egy énekes rigóra is gyorsan gyűrű kerüljön. De ez a közjáték csak még családiasabbá tette az amúgy is közvetlen hangulatú rendezvényt.
Közben az időjárás is jóra fordult és az előadás végeztével, a kora esti napsütésben a csoport elindulhatott az esőtől felfrissült, madárdaltól hangos parkon keresztül, a befogóháló újabb ellenőrzésére. Séta közben a résztvevők dr. Kis Ernőtől megtudhatták, hogy a madáritató közepére nemcsak azért kell egy nagyobb követ tenni, hogy az edény ne boruljon föl, hanem azért is, hogy arra a madár a fürdőzés után felkapaszkodhasson, megszárítani a tollazatát. Előkerültek a messzelátók is, hogy a magasban szárnyaló sarlósfecskéket, az ághegyen éneklő pintyet és a kedvenc fájukon gyülekező örvös galambokat és balkáni gerléket is jól szemügyre vehessék a látogatók. A résztvevők között sok diák volt, néhányan már több éve visszajárnak a programra. Többen viszont először láthatták, hogyan veszik kézbe és jelölik meg a tudományos adatgyűjtéshez a madarakat a szakemberek.
Búcsúzóul, a befogóháló még egy feketerigóval ajándékozta meg a kitartó közönséget.
A délután mérlege a sok új ismeret mellett, összesen öt madár meggyűrűzése és szabadon engedése volt, ami nagy élményt jelentett minden résztvevő számára.
2024.05.27.