„Az egészségügy nem szakmák egymás mellett élése, hanem egymásra épülő hivatások közössége. Nem lehet gyógyítani ápolás nélkül, nem lehet ápolni együttműködés nélkül, és nem lehet hosszútávon helyt állni emberi kapcsolódás nélkül. A rohanó műszakok, a túlterheltség, a változások közepette hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy amit teszünk, az nem csak munka.
Ez hivatás, ez társadalmi tartóoszlop, emberi jelenlét ott, ahol sokszor a legnagyobb a kiszolgáltatottság. Az ápolás jövője nem egyetlen ember vállán nyugszik, hanem azon, hogy képesek vagyunk-e közösségben, közösen együttműködni.
Amit mi ápolók teszünk a mindennapokban, az számít! A figyelmed számít, a jelenléted számít, az emberséged számít! Mert a részekből nemcsak egy rendszer áll össze, hanem bizalom épül, biztonság születik, és gyógyulás indul el”.
A zsúfolásig megtelt előadóteremben, ezekkel a szavakkal köszöntötte szakdolgozóit és a jelenlévő orvosokat Pappné Kozma Krisztina, ápolási igazgató a Magyar Ápolók Napja alkalmából rendezett ünnepségen, február 20-án, pénteken a Lilában.
A szakadó eső miatt a közös koszorúzás ugyan elmaradt az ápolók ligetében, az ünnepi műsor azonban mindenért kárpótolta a munkatársakat.
Kis Zoltán, főigazgató az ápolás szakma egyik fő pillére, a gondoskodás köré terelte ünnepi gondolatait és kiemelte:
„Vannak olyan értékek, amelyek végig kísérték az emberiség történetét. A jó dolgokat pedig nem szabad megváltoztatni. Ez igaz az ápolásra és a gondoskodásra másokról. Szeretném kérni tőletek a továbbiakban is, hogy ugyanezzel az elhivatottsággal és lendülettel végezzétek a munkátokat. Vigyázzatok azokra, akik a panaszaikat, fájdalmaikat a kezeitekbe adják. Köszönöm szépen a kitartásotokat, valamint a segítségeteket, és a támogatásotokat kérem továbbra is a betegek ellátásában. Mi pedig amiben csak tudunk támogatunk titeket”.
Egy rangos kitüntetés bejelentésével folytatódott az esemény, Feiglné Koós Gabriella, az ápolási igazgatóság jogi referense a február 19-i Magyar Ápolók Napi díjátadóján Budapesten, miniszteri oklevelet vehetett át az egészségügyi államtitkártól, évtizedes munkája elismeréseként.
Az idei Magyar Ápolók Napja fő attrakciója az „Orvosok az ápolásról” című, csaknem másfél órás kerekasztal beszélgetés volt, ahol a kórház öt, köztiszteletben álló főorvosa:
- Dr. Hardi Péter, orvosigazgató, érsebész főorvos, az Általános Sebészeti Osztály Érsebészeti részlegének vezetője,
- Dr. Wágner Gyula, belgyógyász, nefrológus főorvos, az I. Belgyógyászati Osztály főorvosa,
- Dr. Kertész Ágnes, pszichiáter főorvos, a Pszichiátriai Osztály osztályvezetője,
- Dr. Tusa Csaba, neurológus főorvos, a Neurológiai Osztály osztályvezetője, valamint
- Dr. Varga Éva, belgyógyász, gasztroenterológus, geriáter főorvos, a Krónikus Belgyógyászati Utókezelő Osztály osztályvezetője
ült le egy asztalhoz, hogy átbeszéljék, mit is jelent egy orvos számára az ápolók munkája és jelenléte a mindennapokban.
A párbeszédet Egléné Fekete Zsuzsanna, könyvtáros vezette le és koordinálta, a „nézőtéren” helyet foglaló, csaknem száz szakdolgozó aktív bevonásával.
Dr. Tusa Csaba főorvos kezdte a sort, aki kifejtette, hogy kölcsönös tisztelet és bizalom nélkül nem tudnának hatékonyan dolgozni.
„Az ápolók nélkül az orvos nem tud semmit csinálni. A gyakorlati képzésünknek, vagy tudásunknak egy igen jelentős részét azt nem az orvosi egyetemen és nem is az orvos kollégáktól tanultuk meg, hanem a tapasztalt ápolóktól”.
Dr. Wágner Gyula főorvos úr hozzátette:
„Több mint 5 évtizedes orvosi pályafutásom alatt rájöttem, hogy az orvos-nővér közötti bizalom kialakítása az egyik legfontosabb a betegellátásban. Orvos és ápoló együttműködve, a beteg kezét el nem engedve tud csak gyógyítani. Mélyen fejet hajtok az ápoló kollégáim előtt”.
Dr. Hardi Péter, orvosigazgató egy személyes történettel szemléltette, mennyi mindent köszönhet ápoló kollégáinak.
„ Amikor kijövünk friss diplomával az orvosi egyetemről -hihetetlen mennyiségű elméleti tudással a fejünkben-, úgy érezzük: „Na, ide nekem az egész világot”. Majd, mikor már osztályos orvosként egy valós vészhelyzetben találod magad, akkor döbbensz rá, hogy a körülötted lévő, tapasztalt szakdolgozói gárda nélkül nem fogsz boldogulni. Ezt pedig a mai napig szemem előtt tartom.
Intézményi szinten pedig, talán ami a legfontosabb, az a kommunikáció a szakmák és a beosztások között. Fontos, hogy visszajelzést adjunk, orvosként a szakdolgozó kollégáinknak, hogy értékeljük egymás munkáját. Egy „jól csináltad”, „köszönöm az együttműködésedet” szavak hatalmas erővel bírnak. Vegyük figyelembe, hogy mi egy hajóban ülünk és evezünk. Az egészségügy és a betegellátás egy összetett szerkezet, amelyben orvosoknak, szakdolgozóknak és háttérdolgozóknak, egyenrangú felekként megvan a helye. A sok kis fogaskereket pedig egymásra figyeléssel kell egy irányba tekerni ahhoz, hogy az egész gépezet haladni tudjon”.
Dr. Kertész Ágnes, osztályvezető főorvos a Pszichiátriai Osztály munkáját és összetartását egy rövid bemutatóval és egy betegek által készített kisfilmmel szemléltette.
„Mi sajátos helyzetben vagyunk a pszichiátrián. Nálunk mindenkinek, legyen az orvos, ápoló, szociális munkás, gyógypedagógus, vagy gyógytornász, tudnia kell a pontos feladatát. Ez nagyon fontos, hiszen ennek megfelelően azonnal tud dönteni és cselekedni a kritikus pillanatokban, a betegbiztonság és a dolgozók védelme érdekében. A közös, összehangolt munkával a beteg emberi méltóságát is meg tudjuk őrizni”.
A kerekasztal beszélgetésbe aktívan bekapcsolódtak a jelenlévő ápolók is. Páran elmondták, mi vezette őket az ápolói pályára és főleg, hogy milyen motiváció tartja itt őket.
Dr. Varga Éva, főorvos nő az együttműködés hatékonyságát hangsúlyozta.
„Az ápolóinknak rengeteg feladatuk van a Krónikus Belgyógyászati Utókezelő Osztályon. Ez egy csapatmunka, amely a bizalomra épül. Én megbízom az ápolóim szakmai munkájában, emberségében és hozzáállásában, és nekem is jól esik, ha ők is megbíznak a döntéseimben, a feladatok kiosztásánál. Együttműködve sokkal hatékonyabbak vagyunk. Mert például fájdalmat csillapítani nem csak gyógyszerrel lehetséges, egy jó szóval és gondoskodással a lelki fájdalom is enyhül”.
A kerekasztal beszélgetést követően nyugdíjba vonult szakdolgozó kollégáink munkáját köszönte meg az Ápolási Igazgatóság.
Pappné Kozma Krisztina az emléklapok átadása előtt kiemelte a friss nyugdíjas kollégáknak:
„A Ti munkátok nem múltidő! A Ti tudásotok itt él bennünk. A betanított mozdulatokban, a megtanított mondatokban, a szakmai és emberi munkákban. Ti is részei vagytok annak az egésznek, amely ma is működik”.
Az emelkedett hangulatú délutánra, Steinbach Luca, az EFI iroda munkatársának, valamint Müller József zenésztársának csodálatos minikoncertje tette fel a koronát, teret engedve a nézőknek, hogy az előző órákban az orvoskollégáktól hallott, sok esetben megható gondolatokat feldolgozhassák.
Kedves szakdolgozó Kollégáink! Köszönjük munkátokat! 🥰
Pappné Kozma Krisztina
ápolási igazgató
Kis Zoltán
főigazgató
