A Kábítószer-ellenes Világnap nem pusztán emlékeztető, lehetőség is, hogy új kapcsolatokat építsünk, és új történeteket írjunk egymás életébe.
A „Kötés-Kötődés-Közösség” hármas jelszava köré épült az idei Kábítószer-ellenes Világnap szekszárdi eseménye, amelyet június 24-én tartottak a Tudásközpontban. A programot Szekszárd, a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház, a Szekszárdi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF), a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat és számos civil szervezet közösen hozta létre.
A Kábítószer-ellenes Világnapot 1988 óta tartják meg világszerte – Magyarországon 1997 óta, – válaszul arra a súlyos tényre, hogy ma mintegy 200 millió ember használ valamilyen szert, és évente körülbelül 200 ezren halnak meg a szerhasználat közvetlen vagy közvetett következményeként – legyen az testi betegség, fertőzés vagy lelki összeomlás.
Már a reggeli órákban érezhető volt valami különleges a szekszárdi Tudásközpontban. Az épület tágas terei jól szimbolizálják a nyitottságot, és megbízható szakmai rendszert, ami támogató közösségként nyújtja kezét a függőségben szenvedőknek. Mert függőségeink legalább olyan sokfélék lehetnek, amilyen sokfélék vagyunk mi magunk. Nem csupán alkohol- és drogfüggőségről vagy a dohányzásról beszélhetünk. Van, aki munkamániás, más társfüggő, akár saját indulatainak, vagy éppen dominanciájának rabja, ami könnyen torzítja el a társas kapcsolatokat.
Ahogy Dr. Kertész Ágnes főorvos fogalmazott: „Az ilyen napok egyik üzenete, hogy lehet másképpen is. Nagyon fontos, hogy komplexen lássunk egy problémát, hogy tudjunk kapcsolódni a közvetlen környezethez is. Ezek kizárásával a függőségből való gyógyulás folyamatát már nem lehet hatékonyan segíteni.”
Dr. Kertész Ágnes a nap elején Herman Péter tapasztalati szakértővel párbeszédre hívta a közönséget az Eric Berne-féle Sorskönyv mentén. Életünket ugyanis – világította meg a főorvos a könyv alapgondolatát – nemcsak saját döntéseink, hanem családi történeteink, generációs mintázataink, sőt, akár gyermekkori beceneveink is formálják. Történetünket nemcsak mi írjuk, hanem szüleink, környezetünk, társadalmi mintáink is. De a döntés a miénk: új fejezetet kezdhetünk. Ahogy fogalmazott: „A kérdés nem az, hogy kaptunk-e sorskönyvet – hanem az, hogy hogyan írjuk meg.”
A nap folyamán mindfulness- és sétáló meditációs workshopokon lehetett részt venni, melyek – dr. Kertész Ágnes szerint – hatékony, otthon is végezhető eszközöket kínálnak a stressz kezelésére és a tudatos jelenlét gyakorlására. A szabadidős blokkban zene, színház, irodalom és kézműves foglalkozások várták a résztvevőket. A nap zárásaként az „És mi van Tomival?” című film vetítése és egy mély tartalmú kerekasztal-beszélgetés adott lehetőséget a közös gondolkodásra. A szervezők célja világos volt: megmutatni, hogy lehet másképp – lehet kapcsolódni, alkotni, élni szermentesen, méltósággal.
