Március 15-e alkalmából kórházunk névadójának, Balassa Jánosnak az 1848-49-es forradalmi eseményekben és a szabadságharcban vállalt szerepére emlékezünk.

 

A Tolna vármegyei születésű, „az osztrák császárság díszének” nevezett, ígéretes fiatal orvos, sebésztudor és szülészmester mindössze 29 éves volt, amikor hazafiúi érzésektől hajtva otthagyta nyugodt és felfelé ívelő pályafutását a bécsi orvosi klinikán és megpályázta a pesti orvosi egyetemen megüresedett, sebészeti tanszékvezetői állást.

Tanszékének elfoglalása (1843) előtt néhány hónapot Párizsban töltött, hogy a kor legnagyobb sebészeinek munkásságát tanulmányozva új ismereteket, tapasztalatokat szerezzen. A pesti orvosi kar vezetőjeként tudatos, kitartó munkával igyekezett naggyá tenni a magyarországi orvoslást és orvosegyetemi képzést.

A „márciusi ifjak”, 1848. március 15-én az egyetemi előadásokat félbeszakítva, az orvoskar épületének udvarán is felolvasták a 12 pontot, majd Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt.

Balassa a forradalmi események hatására Kossuth mellé állt és tevőlegesen is bekapcsolódott az eseményekbe. Tagja volt a pozsonyi országgyűlésre utazó küldöttségnek, itt találkozott és kötött életre szóló barátságot Korányi Frigyessel.

Amikor a fegyverek vették át a szót, Balassa János új utat talált nemzete szolgálatára. Tábori sebésztanfolyamot és a honvédség orvosi ellátását szervezte. Egyetemi klinikáját honvédkórházzá alakította át, ahol ápolták a szabadságharcban megsebesült honvédeket. Kossuthhoz írt levelében osztrák tiszteket is ajánlott a honvédsereghez.

Hazafias tevékenysége miatt, Világos után ő sem kerülte el a katonai törvényszék ítéletét: megfosztották tanszékétől és börtönbe zárták. Fogságának szomorú nevezetessége, hogy a gróf Batthyány Lajossal szomszédos cellába került, és amikor Batthyány az ereit felvágta, Balassát hívták át, hogy lássa el a miniszterelnök sebeit.

Szeretett tanáruk szabadon bocsátását, Korányival az élen, nemcsak a medikusok követelték Pest félelmetes rendőrfőnökétől. Petíciójukhoz még vagy száz tekintélyes pesti polgár is csatlakozott. Szerencsére a tanszéktől való végleges elmozdítása az államügyész szerint is pótolhatatlan veszteséget jelentett volna a tudomány és az egyetem számára. Így végül három hónap raboskodás után, 1849 novemberében az uralkodótól kegyelmet kapott és 1851-ben katedrájára is visszatérhetett.

Tetteit mindvégig szaktudása, hazafisága, valamint nemzetéhez való hűsége irányította. Azért ment külföldi egyetemekre, hogy aztán még nagyobb tudással térhessen vissza Magyarországra. Nemzetközi volt a tudományban, de magyar szívben és lélekben.

A Tolna Vármegyei Balassa János Kórház 2001-ben, alapításának kétszázadik évfordulója alkalmából vette fel Tolna vármegye szülötte, az európai hírű sebészorvos és hazafi nevét.

 

Balassa János életének és orvostörténeti jelentőségű mukásságának rövid összefoglalója ide kattintva olvasható

 

2024.03.14..