Október 20. a CSONTRITKULÁS VILÁGNAPJA, amelyet 1999 óta tartanak ezen a napon, az ENSZ egészségügyi világszervezete, a WHO indítványára.

A Tolna Megyei Balassa János Kórház Tudományos Tanácsa az alkalomból az alábbi ismeretterjesztő cikket teszi közzé.

A csontritkulásról

Az elmúlt 30 évben egyre nagyobb szerep jutott szerte a világon, így hazánkban is e betegség felismerésére, valamint kezelésére. Ennek oka részben az egyre idősödő populáció (több beteg éri meg a súlyosabb kórformát), a fejlettebb diagnosztika, és az egyre célzottabb és így hatékonyabb kezelési lehetőségben rejlik.

A csontritkulás a leggyakoribb csontanyagcsere-betegség, amely akár évtizedekig is különösebb klinikai tünetek nélkül képes fejlődni, amíg a csonttörés be nem következik. A csontritkulás a csontok szervetlen ásványi anyag tartalmának mennyiségi csökkenése, mely különösebb szövettani elváltozással nem jár.

A csontritkulás keletkezésének alapja a csontépítő és csontbontó folyamatok egyensúlyának megbomlása. Nagyon fontos, hogy a felnőtté válás során kb. 30-35 éves korban elért ún. csúcs-csonttömeg milyen szintet ér el. Ezt a mennyiséget kb. 70%-ban öröklött adottságok határozzák meg. A fennmaradó 30 % külső, életmódi befolyás alatt áll.

A helytelen életmód, (a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a nem megfelelő táplálkozás), egyes gyógyszerek tartós szedése ugyanis rontják a maximális csúcs-csonttömeg kialakulását. A betegség diagnózisának felállításában a korábbi lehetőségek (rtg, rutin labor) helyett manapság a sokkal nagyobb bizonyosságot adó DEXA vizsgálat és speciális csontanyagcsere- markerek meghatározása nyújt az orvosok számára segítséget.

Egyéb betegségek, (máj, vese, mellékpajzsmirigy. pajzsmirigy, idegrendszeri, stb.) másodlagosan szintén vezethetnek csontritkulás kialakulásához.

Gyakran csak az első törés után derül ki a beteg csontanyagcsere zavara, ha a korábban el nem végzett vizsgálatok elkészülnek.

A jellemző csonttörések a csontvázrendszer bármelyik részén keletkezhetnek, mégis a három legfőbb típus a combnyak, a csigolya és a csuklótáji törés. A csípőtáji törések különös jelentőségűek, mert a szövődmények miatt akár az életet is veszélyeztethetik.

Ma Magyarországon kb. 1 millió embert érint a betegség, ezek nagy része még kivizsgálatlan, így terápiában sem részesül.

Hazánkban évente mintegy 8000 csípőtáji törést regisztrálnak.

Egyes adatok szerint a 70 évnél idősebb, a csípőtáji törés miatt operált betegek 30 %-a a műtét után 1 éven belül meghal.

A kompressziós csigolyatörések főleg a menopauzát követően a nőknél fordulnak elő nagy gyakorisággal. A csuklótáji törések száma az időskori gyakoribb elesésekkel, a menopauza kialakulásával, egyre fokozódik. A törés nélkül lassan kialakuló csontritkulás tünetei legtöbbször bizonytalan. elmosódó, nyugalomban is jelentkező csontfájdalmak lehetnek. Töréskor viszont éles, nehezen csillapítható fájdalom kíséri az elváltozásokat.

Nagyon fontos tehát a megelőzés, a szűrővizsgálatokon való részvétel, az aktuális állapot függvényében a megfelelő terápia elkezdése, a rendszeres felülvizsgálatok pedig a betegség nyomon követését szolgálják. A kezelés az eredmények ismeretében személyre szabott, de általában a kalcium és D-vitamin-pótlás, mint alap mellett a csontbomlás folyamatának lelassítására, az új csont képzés ösztönzésére hat.

Régiónkban Szekszárdon a Balassa János Megyei Kórházban jó lehetőség kínálkozik a csontritkulás felderítésére, majd kezelésére, a gondozásra is.

A betegek főként a szülészeti-nőgyógyászati, a reumatológia, a traumatológia és belgyógyászati szakrendelésekről juthatnak el a DEXA vizsgálatra (a Szekszárdi Kórház 501-623 telefonszámán is lehet időpontot kérni, a már beutalóval rendelkezőknek).

A Kórházban ez év márciusa óta egy új, korszerű, GE Lunar Aria típusú, több régió csontsűrűségét mérni képes készülék működik. Az első 6 hónap tapasztalatai alapján a műszer teljes mértékben alkalmas a különböző mérési pontokon a csontok ásványi anyag tartalmának pontos meghatározására, valamint hosszútávon a hasonló vizsgálatok adatainak összehasonlítására is.

A DEXA vizsgálaton a műszeres vizsgálat mellett az ún. FRAX (törési) indexet is meghatározzák, ezzel a várható törés kockázatát is megtudhatjuk.

Általában 2 évente készül kontroll DEXA vizsgálat, kivételes esetekben (előzményben többszörös csonttörés, nagyon rossz eredmények) esetén évente is van lehetőség az ellenőrző vizsgálatra. Rutin labor ellenőrzés évente ajánlott.

Az elmúlt 15-20 évben, amióta egyre többen részesülnek a megfelelő kivizsgálás után az adekvát kezelésben, a törések száma csökkenő tendenciát mutat.

Nem szabad azonban azt sem elhallgatni, hogy számos beteg az elkezdett terápiát nem folytatja egy idő után, esetleg nem ismeri az új kezelési lehetőségeket valamint azt sem, hogy nagyon sokan nem is tudnak a fennálló betegségükről.

A továbbiakban a cél a fehér foltok csökkentése, az egyre szélesebb körű tájékoztatás, a szűrővizsgálatok számának növelése és az eredményes kezelés bevezetése.

Dr. Gálfi Csaba
osztályvezető főorvos
Tolna Megyei Balassa János Kórház és Egyetemi Oktató Kórház
Reumatológiai Osztály