Koraszülötteknek nevezzük a betöltött 37. terhességi hét előtt született újszülötteket. A mindennapi életben a 24. gestatiós hét és a 36. gestatiós hét +6 nap között világra jött gyermekek alkotják ezt az újszülött csoportot.

Miért következik be koraszülés? Mind a mai napig nem tudjuk pontosan a választ az esetek nagyobb részében. Rizikófaktorokat ismerünk – pl. anyai dohányzás, fertőzés, rossz hygiénés viszonyok, anatómiai anyaméh eltérések stb. – azonban a koraszülés egyértelmű oka nem ismert. Ugyanakkor az említett veszélyeztető tényezők leküzdésében nagyon sok a tennivaló mind egyéni, mind társadalmi szinten. Magyarországon hosszú évtizedek óta a megszületett gyermekek 8-9%-a koraszülött. Ha ezt a számot pl. a rizikótényezők csökkentésével mérsékelni lehetne, akkor az életbenmaradás esélyei is növelhetők lennének.

A koraszülöttek csoportjában óriási különbség van egy 24 hetes és egy 35-36 hetes koraszülött között. Ez nem csak a születési súlyban, mint leginkább szembetűnő jellemzőben jelent különbséget, hanem az élettani funkciókban, a megbetegedési és a halálozási mutatókban is. A koraszülöttek csoportjában alcsoportokat különböztetünk meg születési súly vagy terhességi kor alapján.

A szülészet és a neonatológia (újszülött gyógyászat) az elmúlt közel 50 évben óriási fejlődésen ment keresztül. Ennek a szakmai, és az ezt kiegészítő technikai és gyógyszeres fejlődésnek köszönhetően egyre éretlenebb koraszülöttek, egyre nagyobb számban tarthatók életben. De nemcsak életben tarthatók ezek a gyermekek, hanem hosszútávú életminőségük is javult. Természetesen nem érhető el az, hogy valamennyi koraszülött teljesen egészségesen élje le az életét. Ma is vannak a túlélők között kisebb-nagyobb maradandó károsodással bíró gyermekek. Mivel egyre több adattal rendelkezünk, így ma már kapcsolatot lehet bizonyítani a koraszülöttség és bizonyos felnőttkori betegségek, állapotok előfordulása, kialakulása között.

A lombikbébi program azon túl, hogy nagyon sok házaspárnak megadja a gyermekáldás örömét, hordoz magában bizonyos „veszélyeket”. Gyakoribb a többes terhesség, ami legalábbis növeli a koraszülés bekövetkeztét.

A koraszülöttek – kevés kivételtől eltekintve – leginkább szembetűnő, leggyakrabban használt jellemzője a születési súlya. Míg az érett, 9 hónapra született újszülöttek születési súlya átlagosan 3300-3500 g között van, addig a koraszülöttek súlya különböző mértékben, de alatta van ennek a tartománynak. Vannak különösen kis súllyal, 1000 g alatt, világrajött gyermekek. Az alacsonyabb születési súlynak megfelelően további testméretek is kisebbek, így a testhossz, fejkörfogat, mellkörfogat is.

Minél éretlenebb egy koraszülött, annál inkább jellemzik a magzati testarányok. Így a koraszülöttekre a relatíve nagy fej, a kisebb törzs- és végtaghossz jellemző.

Mivel nem csak anatómiai eltérések, hanem akár jelentős működésben is megmutatkozó, fennálló hiányuk van, ezért minél éretlenebb koraszülöttről van szó, annál inkább igényli a méhen kívüli életben, annak is az első napjaiban, heteiben a külső segítséget, amely legtöbbször magában foglalja az intenzív ellátás különböző módozatait és fokozatait.

A koraszülöttek légzése az esetek egy részében nem szabályos. Lehet normális körülmények között akár néhány másodperces kihagyás, amelyet azután ismét a rájuk jellemző 45-50/min légzésszámú légzés követ. Kórosan szapora légzésről 60/min felett beszélünk. Mivel a koraszülöttekben is a legfontosabb légzőizom a rekeszizom, ezért a légző mozgások a has mozgása alapján sokkal jobban megítélhetők. A leggyakoribb koraszülötteket érintő kórkép a légzészavar, ami a tüdő éretlenségéből ered, és gyakran valamilyen légzéstámogatást, beleértve a gépi lélegeztetést is, igényel.

Minél éretlenebb egy koraszülött, annál gyengébb, erőtlenebb a sírási hangja. Sokszor csak nyöszörgés jellegű.

A koraszülöttek szívfrekvenciája normálisan 120-140(160)/min között változik.

A koraszülöttek hasa általában a mellkas szintjében vagy kissé az alatt van. Számos kóros állapotban a has megpuffadása, így a mellkas szintje fölé emelkedése korai klinikai tünet.

Minél éretlenebb a koraszülött, annál valószínűbb, hogy a herék nem tapinthatók a herezacskóban. A lányok esetében az éretlenséggel arányosan fedik egyre kevésbé a nagyajkak a kisajkakat.

A koraszülöttek érzékszervei (látás, hallás, szaglás, tapintás) nagyon nehezen megítélhetők, bár vannak erre utaló vizsgálatok, illetve gyakorlati megfigyelések. Az igen éretlen koraszülöttek (24-25. terhességi hét) még a szemüket sem tudják kinyitni. A méhen belüli életben jelentősége van a magzatra a hanghatásoknak, sőt nyelvi különbségek is érvényesülhetnek. A megszületés után a zene kedvező hatásáról is beszámoltak. A tapintás jelentőségét talán azzal lehet bizonyítani, hogy a koraszülöttek többsége jól érzi magát valamilyen bolyhos, szőrös textílián, illetve állati szőrön. A bőrkontaktus jelentősége megkerülhetetlen az utóbbi időben elterjedőben lévő „kenguruztatás” eredményei alapján, amikor az éretlen koraszülöttek az anyai vagy apai bőrkontaktus mellett „jól érzik magukat”.

Számos reflex kiváltható a nagyon éretlen koraszülöttekben is.

A megindult koraszülés esetén a szülés vezetésének a legkíméletesebb módját kell választani, hogy a szülés folyamata során ne következzék be olyan hatás, sérülés, amely akár az életben maradást, akár a későbbi életminőséget az átlagosnál nagyobb mértékben kockáztatná. Egyre gyakrabban történik emiatt császármetszés.

A koraszülöttet a megszületés pillanatától, a köldökzsinór átvágásától speciális ellátásban kell  részesíteni. Mivel a méhen kívüli élethez való alkalmazkodása éppen a fentebb részletezett funkcionális éretlenségek miatt nehezebben történik meg, az intenzív kezelést legtöbbször azonnal meg kell kezdeni. Ez leginkább légzéstámogatást, a lehűléstől való védelmet, a keringés stabilizációját jelenti a szülőszobán vagy a szülészeti műtőben. A gyógyszer és folyadékbevitel biztosítására, illetve a megszületés után néhány órán belül megkezdendő kalória bevitelre infúzió bekötése történik. Vannak olyan megbetegedések, fejlődési rendellenességek, amelyek sebészeti, szívsebészeti, idegsebészeti műtétet igényelnek. Az intenzív kezelés koraszülöttek esetében, különösen az 1500 g-nál kisebb súllyal születettek esetében Perinatális/Neonatális Intenzív Centrumokban történik. A Tolna megyében született rászorulók a pécsi Gyermekklinika Perinatális Intenzív Centrumában vagy a Tolna megyei lakosok, de Pécsett született koraszülöttei a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Neonatális Intenzív Centrumában.

A koraszülöttek ellátása azonban nem fejeződik be akkor, amikor a kórházból elbocsájtják őket. Általános gyermekgyógyászati és speciális (fejlődésneurológiai, kardiológiai, ideggyógyászati, sebészeti)  gondozásukra van akár éveken keresztül is szükség, amely adott esetben magában foglal különleges kezelési módokat is.

Szekszárdon a Megyei Kórházban azok a koraszülöttek kapnak ellátást, akik nem tartoznak a nagyon éretlenek csoportjába, illetve nem igényelnek tartós gépi lélegeztetést, sebészeti műtétet. Ezek a gyermekek a Gyermekosztály PIC II részlegén megkapják mindazt a magas szintű, korszerű kezelést, amit betegségük szükségessé tesz, és nem kell, hogy teljes mértékben elszakadjanak édesanyjuktól, aki az ellátásukban – elsősorban anyatej biztosítása révén – így jobban részt tud venni.

Dr. Adamovich Károly PhD. Med.Habil.

Egyetemi docens

TMBJK Gyermekosztályának munkatárs