Első virágait bontotta idén áprilisban a kórházpark japáncseresznye-fasora.
A munkatársak által örökbefogadott, vagy a Balassa-kórház nagyjainak emlékezetére felajánlott fácskákat tavaly novemberben ültette el az intézmény dolgozói közössége. Azután vártuk a tavaszt, vártuk a cseresznyevirágzást. Úgy számítottuk, akkor majd megtarthatjuk a saját, kórházi „sakura ünnepünket”, hogy a virágzó fákban gyönyörködve sétálhatunk a domboldalon, megmutathatjuk azokat családtagjainknak és mindenki másnak, akiket annyira lelkesített az őszi faültetési akció. Azt reméltük, a fácskák látványa majd örömet jelent és kicsit segít elfeledkezni a kórház betegeinek és családtagjaiknak is, saját bajaikról.
Meg sem fordult a fejünkben, hogy mire eljön a cseresznyevirágzás ideje, ez a kívánság a leglehetetlenebbek közé tartozik majd!
A koronavírus-járvány felülírta elképzeléseinket, megváltoztatta az életünket. A kórházba csak a legszigorúbb ellenőrzés után juthatnak be azok, akiknek muszáj. A járványkórházzá való átalakítás, a vírus elleni küzdelemre való felkészülés tennivalóinak áradatában szinte el is feledkeztünk a fákról, arról, hogy mennyire vártuk az idei cseresznyevirágzást…
De a fácskáink nem hagyják magukat!
A csemeték legtöbbje az átmenetileg járványkórházzá átalakított D épülethez vezető utat szegélyezi.
Nem lehet nem észrevenni őket!
Nem lehet csak úgy elmenni mellettük!
Ha rájuk nézünk, nem engedik, hogy a mindennapok félelmei elhatalmasodjanak rajtunk.
Ha rájuk nézhetünk, elűzik a komor gondolatokat. Elfeledtetik, milyen fenyegetően tornyosul a fölébü(n)k a járványkórház ijesztő, szürke tömbje. Egy kis időre pihenőt nyújtanak a mostani „hadigazdálkodásban” megfáradt lelkeknek és kiszabadítanak a #maradjotthon szorításából.
Kicsik még, és a virágzás is lemenőben van már, de akkor is derűt adnak ebben gondterhelt világban.
Köszönjük a fákról készített fotókat Bártfai Szilviának és dr. Almási Istvánnak!